![]() |
||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||
Dr. Varga Izabella
Név: Dr. Varga Izabella
1945 januárjában születtem Budapesten. Mindig is sejtettem, hogy magzati létemtől kezdve életem meghatározó élménye volt a háború: a bombázások, a rettenet, az éhhalálhoz közeli állapotok az első életévben, a bezártság, a mozgáskorlátozás egy szűk sötét ládában egy lebombázott ház pincéjében. És egyben valami tudás arról is, ahogyan édesanyám és édesapám is küzdöttek az életünkért, a reménynek, a bízni tudásnak a korai megtapasztalása. Mindez akkor vált számomra bizonyossággá, amikor az elmúlt évek során már nem fiatalon, sok tekintetben egy beteljesedett élet után az Integrált Kifejezés és Táncterápiás képzés során ezek az élmények testet ölthettek, kifejeződhettek. A testet öltés útja rögös, sokszor fájdalmas volt. Most hálát érzek azért, hogy a sors lehetőséget adott erre az útra. Úgy érzem, teljesebben, nyitottabban vagyok itt a világban, többet tudok elfogadni másoktól, és többet tudok adni magamból. Félénk, visszahúzódó, beteges, ügyetlen kisgyerek voltam. Üggyel-bajjal tanultam meg írni, olvasni, számolni, az iskolai tananyag elsajátítása soha nem okozott igazi örömet. Egyetlen képességem volt, amivel igazán kapcsolatot tudtam teremteni a világgal, hogy szépen szavaltam. Gimnazista koromban is nagy átéléssel mondtam a verseket, mind olyanokat, amelyek az elnyomottakról, a kiszolgáltatottakról, a szabadság után vágyódókról szóltak. Mikor negyedikes koromban hallottam arról, hogy van egy szakma, amely az emberek lelkét próbálja gyógyítani, tüstént elhatároztam, hogy ezt választom. Úgy érzem, jó választás volt. Lehetőséget adott a kísérletező útkeresésre, öngyógyító és gyógyító lehetőségek megtalálására. A fentiek alapján érthető, hogy a szálak a kreatív mozgásos terápiákhoz, az autentikus kifejezési formákhoz vezettek. Bár az utóbbi években sokat ügyesedtem, sok tekintetben ma is ügyetlenebb vagyok az átlagnál. A lényeg azt hiszem az, hogy ma már tudom magam vállalni így is, szeretek táncolni, kísérletezni a mozgással. A sors úgy hozta, hogy részese lehettem annak a munkának, amelynek nyomán két, szellemiségében hasonló mozgásos terápiás forma, a Szenzoros Integrációs Terápia és az Integrált Kifejezés és Táncterápia gyökeret verhetett Magyarországon. Hálát érzek azért, amiért e két munkaközösségnek a tagja lehetek, a bizalomért, hogy mindkét munkaközösségben vezetői feladatokat látok el. Vezetni számomra mindenekelőtt azt jelenti, hogy támogassam azt, hogy a munkatársak sokszínű képességeikkel lehessenek jelen az együttes munkában. Ez természetesen belső szakmai vitákkal, a különböző perspektívák folyamatos ütköztetésével jár együtt. 1971-ben mentem férjhez. Férjem, Varga László mérnök, két felnőtt fiunk van. Köszönöm azt, amit tőlük kaptam, amit csak tőlük kaphattam. Munkahelyek 1963-1964, Pomázi Munkaterápiás
Intézet , segédápoló: színházterápia Oktatás és képzés 1964-1969, Eötvös Loránd
Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológia szak, okleveles
pszichológus Néhány publikáció a táncterápia témaköréből Nyelvismeret Német nyelvtudásom közel anyanyelvi
szintű,
|
||||||||||||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||||||||||||